Szerda reggeli áhítat: Isten csendje nem a hallgatás jele
2025. máj. 7. 7:53 ,
Nincsenek hozzászólások
Szerda reggeli áhítat:
Isten csendje nem a hallgatás jele
"Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk."
(Lukács 18,1)
Van, amikor az imádság olyan, mint egy kavics a mély vízben – csak dobod, de nem látod, hova esik.
A választ meg mintha elnyelné a csend.
Ilyenkor nehéz újra szólni. Nehéz hinni, hogy az Isten valóban figyel.
Jézus ezért mesélte el az igazságtalan bíróról szóló példázatot.
Egy özvegyről, aki addig kopogtatott, míg az ajtó végül kinyílt.
Nem azért, mert a bíró jó volt – hanem mert a nő nem adta fel.
Mennyivel inkább hallgat meg minket a mi igazságos, irgalmas Atyánk, aki maga hívott imádságra?
Az ima nem varázsige, nem automatizmus.
Hanem kapcsolat.
Bizalom.
Kitartás.
Az ima nem Isten meggyőzésére szolgál – hanem arra, hogy bennünk történjen valami.
Hogy kinyíljunk, hogy el ne fáradjunk, hogy újra merjünk hinni.
Ma reggel…
Ne szégyelld, ha valamiért már évek óta imádkozol.
Ne félj attól, hogy Isten „megunt” volna.
Lehet, hogy épp most érik benned a válasz befogadására a tér.
Gyakorlati kihívás:
ő egy régi imakérést – olyat, amit már rég elengedtél.
Amit úgy gondoltál, „ez már úgysem lesz”.
Írd le egy papírra.
Vagy a szívedbe.
És ma újra imádkozz érte. Csendesen. Békével. Hittel. Nem azért, mert muszáj – hanem mert Isten még nem mondott le róla.
Ima:
Uram, néha elhallgat a szívem a sok válasz nélküli imádság után.
Néha úgy érzem, nem történik semmi, csak az idő múlik.
De ma újra szólni akarok Hozzád.
A régi kérés miatt is, amit már rég eltemettem magamban. Hiszem, hogy Te nem feledted el.
Adj kitartást, Uram.
Ne csak szavakat, hanem hűséget.
Hogy ne restüljön meg a lelkem, míg a Te időd el nem jön.
Ámen.
Nem mindig látjuk, hogy az ég meghallgatott.
De Isten nem felejt.
Nem néma. És nem késik – csak másképp számol az idővel.
Áldott, reménységgel telt reggelt kívánok, a hűség csendes örömével.
