Amikor mások boldogságát látjuk
2025. aug. 1. 08:13,
Nincsenek hozzászólások
Amikor mások boldogságát látjuk
Előfordult már veled, hogy valaki más életében láttad meg azt az áldást, amiért te is régóta imádkozol?
Egy gyermek érkezése, egy várva várt gyógyulás, egy megtört kapcsolat helyreállása, vagy épp egy új kezdet örömteli fénye…
És miközben őszintén örültél, a szíved mélyén mégis megmozdult valami – talán egy halk fájdalom,
egy kis elnémult vágy?
Ezek az érzések nem idegenek a hívő ember szívétől.
A Biblia is tele van olyan történetekkel, ahol emberek hasonló küzdelmeken mentek keresztül – mégis, valami mély bizalommal engedték, hogy Isten alakítsa a szívüket.
Hanna csendes könnyei (1Sámuel 1)
Hanna szíve évek óta sóvárgott egy gyermek után. Férje másik felesége, Peninna, újra és újra anyává lett, és gúnyosan vetette szemére Hannának, amit ő hiába várt.
De Hanna nem a keserűségbe kapaszkodott – könnyeit nem rejtegette, hanem Isten elé vitte.
És amikor megszületett Sámuel, nemcsak egy gyermek édesanyja lett – hanem egy szív, amely Isten kezébe tette vissza azt, amit ajándékként kapott.
Hanna maga is áldássá vált.
József és az elnémult álmok (1Mózes 37–50)
Józsefet testvérei eladták rabszolgának, mert nem tudták elviselni az álmait – és talán azokat a kegyelmeket sem, amelyek az ő életében már akkor megmutatkoztak.
Évek teltek el. Sötétség, hallgatás, felejtés.
De amikor eljött az idő, József nem vádolt, nem vágott vissza – csak ennyit mondott:
„Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten azt
jóra fordította.”
(1Móz 50:20)
És ebben a mondatban benne van mindaz, amit a hit jelent: bízni akkor is, amikor az áldás még rejtve marad.
János csendes háttérbe vonulása (János 3:27–30)
Amikor Jézus szolgálata egyre többeket vonzott, Keresztelő János tanítványai nyugtalankodni kezdtek.
De János nem féltette a helyét – sőt, örült, hogy a Messiás fénye egyre ragyogóbban világít.
Így szólt:
„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.”
Milyen tiszta alázat!
János tudott örülni annak, ha Isten másokon keresztül munkálkodik – mert az igazi öröm nem a középpontban áll, hanem az Isten közelében.
És te Testvérem?
Mit kezdesz azzal, ha mások boldogságát látod?
Talán most csend van a te kérésed körül.
Talán még nem bontott szirmot az, amiért naponta imádkozol.
De Isten nem felejtett el.
Az Ő áldása nem fogy el, nem késik el, nem másé helyetted.
Ami ma más öröme,
az holnap a te történeted lehet.
És talán éppen most kérdezi tőled halkan:
„Tudsz-e hálás szívvel örülni más örömének is?”
„Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.”
(Róma 12:15)
