Vasárnap reggeli áhitat: Közösség és hálaadás
2025. máj. 11.,
Nincsenek hozzászólások
Vasárnap reggeli áhitat: Közösség és hálaadás
"Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!"
(Zsoltárok 133:1)
Ma reggel csendben megálltam, és hálát adtam. Azért, hogy nem vagyok egyedül.
Hogy Isten olyan testvérekkel ajándékozott meg, akik imában, szavakban, figyelemben és csendes jelenlétben is mellettem vannak.
A Zsoltár szavai új értelmet nyernek, amikor megéljük az egységet – nem tökéletes egyformaságot, hanem azt a mennyei összhangot, amit csak az Atya szeretete szülhet bennünk.
Ez a hét számunkra a várakozás és növekedés hete volt – mi, együtt, az imádság hetének neveztük.
Hétfőn csendben elindultunk, az Atya ígéretét remélve.
„Jöjj, Szentlélek!” – ez volt a sóhajunk a reggeli csöndben.
Kedden közösségben álltunk meg az Úr előtt – emlékszel? Együtt lenni imádságban, egymásért szót emelni, ez volt a szív dobbanása.
Szerdán újra megtanultuk, hogy az imában való kitartás Isten előtt nem hiábavaló
– akkor sem, ha a válasz még várat magára.
Csütörtökön kimentünk a természetbe, és megálltunk.
A mag titkos növekedését szemléltük – azt, amit csak Isten lát, mégis bennünk van.
Pénteken a fazekasmesternél időztünk – éreztük, hogy Isten keze formál csendesen, rejtve, de biztosan.
Szombaton már ott dobogott bennünk a Lélek utáni éhség. Egy szelíd, de mégis égető vágy:
„Tölts be újra, Szentlélek!”
És most, vasárnap, megállunk.
Egy hét után, amit együtt jártunk végig – lélekben összefonódva, imákon, reményeken, csendeken át.
Ma a hála napja van.
Milyen jó, hogy nem voltunk egyedül.
Milyen jó, hogy testvérekként járhattunk ezen az úton.
Milyen jó, hogy az imádság közösséggé formált minket
– különbözőek vagyunk, mégis egy szívre hangolt a Lélek.
Ma reggel kérlek:
küldj egy sort a közösségnek.
- Mit kaptál ettől a héttől?
- Mi változott benned?
- Miért vagy hálás?
Az én szívem tele van hálaadással.
Köszönöm nektek, hogy együtt haladhattunk, hogy megosztottátok, amit a Lélek mutatott nektek, és hogy engem is formáltatok e közösségben.
Imádság:
Uram, köszönöm ezt a hetet. Köszönöm a csendeket, a szavakat, a mélységet és a növekedést.
Köszönöm a testvéreket, akikkel együtt haladtam.
Áldd meg őket bőséggel, békével és szeretettel.
Hadd nőjön közöttünk tovább az egység és az imádság ereje. Legyen ma is köztünk a Te jelenléted – mint harmat, mint olaj, mint megnyugvás.
Ámen!
Áldott vasárnapot kívánok neked!
Legyen ma is Isten öröme, békéje és teljessége veled!
Szombat este: Hála az Úrnak értetek
2025. máj. 11.,
Nincsenek hozzászólások
Szombat este: Hála az Úrnak értetek
Drága Testvérem,
Ma este, ahogy lecsendesedik a világ, a szívemben csak egy szó visszhangzik újra és újra: köszönöm.
Köszönöm az Úrnak ezt a közösséget – titeket, akik nap mint nap megnyitjátok szíveteket az igére, akik hozzászóltok, megosztotok, imádkoztok másokért, vagy csendesen hordozzátok az Úr üzenetét.
Lehet, hogy nem is sejted, mekkora áldás vagy.
De Isten lát.
Ő észreveszi a legkisebb magvetést is, a halk „Áment”, az együttérző szót, a megosztott igét, a bátorító hozzászólást.
És én is látlak titeket – és a szívem mélyéből hálás vagyok értetek.
Ez az oldal nem lenne az, ami, nélkületek.
Ti vagytok azok, akik életet visztek bele.
Közösen hordozzuk a fényt. Közösen vetjük a reményt.
És hiszem, hogy amit most elvetünk, az egyszer majd Isten kegyelméből bőséges termést hoz.
Ma este nem kérek semmit az Úrtól – csak hálát adok értetek.
Ima
Uram, köszönöm ezt a csodálatos közösséget.
Áldd meg mindazokat, akik itt jelen vannak, akik olvasnak, megosztanak, imádkoznak
– akik a Lélek csendes munkatársai lettek.
Erősítsd őket, öleld meg őket ma este, és töltsd be szívüket békességeddel.
Add, hogy holnap egy új nap reménységgel virradjon rájuk.
Ámen.
Áldott, békés estét kívánok neked, Testvérem.
Köszönöm, hogy itt vagy. Köszönöm, hogy együtt vetünk.
Köszönöm, hogy Jézus Magvetője vagy.
Péntek esti áhitat: Az újraformálás csendje
2025. máj. 11.,
Nincsenek hozzászólások
Péntek esti áhitat: Az újraformálás csendje
Egész nap formált bennünket Valaki.
Láthatatlan kezei ott voltak a soraink között, a csendjeink mélyén, a válaszokra váró kérdéseinkben.
Lehet, hogy nem mindig tudatosult bennünk, de Isten ma is munkálkodott rajtunk, mint ahogyan a fazekas az agyagon.
Jeremiás próféta szavai szerint:
"...Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben...! "
(Jeremiás 18,6)
Van abban valami megrendítően szép, amikor Isten nem eldobja, hanem újraformálja azt, ami elromlott.
Amikor nem ítél, hanem alakít.
És ez a formálódás nem zajos. Nem látványos.
Nem mindig dicsőséges érzés. Sokszor inkább fáj, zavarba ejt, vagy épp türelmet kíván.
De a csendes percek mögött egy mesteri kéz mozdul, és nem a véletlen, hanem a szeretet formál.
Gondolkodj el ma este egyetlen dolgon:
Mi az, amit ma Isten újrakezdett benned?
Talán egy gondolatot, amit már elfelejtettél?
Egy álmot, amit lemondtál? Egy szívdobbanást, ami újra feléledt?
Ima az estére:
Mennyei Atyám, köszönöm, hogy ma is munkálkodtál rajtam.
Néha nem értem, mit teszel, de bízni akarok Benned.
Kérlek, formálj tovább türelemmel, szeretettel, és adj alázatot, hogy elfogadjam a kezed munkáját az életemen. Áldd meg az éjszakámat, és ébressz holnap is reménnyel. Ámen.
Áldott, békés estét kívánok Neked!
Pihenj meg Isten tenyerén – ott vagy igazán biztonságban.
Szeretettel, Etelka
PÉNTEK REGGELI ÁHITAT: Az elrejtett formálódás
2025. máj. 9.,
Nincsenek hozzászólások
PÉNTEK REGGELI ÁHITAT: Az elrejtett formálódás
"...Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben...! "
(Jeremiás 18,6)
Ahogy a hajnal csendje beburkolja a lelkünket, úgy rejti el Isten is a formálás legfontosabb munkáját a láthatatlanban.
Talán most is épp egy olyan időszakban vagy, amikor semmi sem történik látványosan.
A külvilág nem tapsol, nem érti, sőt lehet, hogy te magad sem látod tisztán, mi is alakul benned.
De Isten keze ott van. Mélyen. Csendben. Határozottan.
És formál.
A fazekas sem dobja el az agyagot, ha hibát talál benne. Nem ítéli el. Újrakezdi. Szeretettel, türelemmel, pontos mozdulatokkal.
Az agyag nem kérdezi, mikor lesz már kész.
Nem tiltakozik, hogy “én így jó vagyok!”
Aláveti magát.
Mert tudja, hogy a fazekas látja, mi lehet belőle.
És te? Készen állsz arra, hogy Isten újraalkosson, finomítson, letörje, ami túl kemény, és megpuhítson, ahol szükséges?
A formálódás nem zajos. Nincs benne színpad, nincs benne rivaldafény. Van benne várakozás, fájdalom, csend.
De ez a csend az, ahol Isten a legnagyobb csodát végzi:
egy új szívet formál benned.
Gondolkozz el...
Mi az, amit Isten most formál benned?
Talán türelmet, megbocsátást, hitet?
Talán azt tanulod most, hogyan legyél erősebb a csendben, mélyebb az alázatban, tisztább a szándékban. Csak hunyd le a szemed egy percre, és engedd, hogy a Lélek megmutassa.
Ima:
Uram, köszönöm, hogy a kezedben vagyok, és nem a véletlen alakít.
Segíts, hogy ne zúgolódjak, amikor nem látok még semmit.
Adj alázatot, hogy engedjek a formálásnak, és nyitott szívet, hogy megértsem: minden csendes napban Te munkálkodsz bennem.
Kérlek, formálj olyanná, amilyennek megálmodtál. Ámen.
Szívből kívánom neked, hogy ma merd a csendet is elfogadni ajándékként.
Mert a csend nem üresség – hanem Isten műhelye.
Áldott pénteki napot, drága Testvérem!
Engedd, hogy ma is formáljon az, aki a legjobban ismer!
Csütörtök esti áhítat : A hit növekedése – az éj csendjében is
2025. máj. 9.,
Nincsenek hozzászólások
Csütörtök esti áhítat :
A hit növekedése – az éj csendjében is
Igehely: Márk 4,26–29
Volt egyszer egy idős kertész, aki élete nagy részét a földdel töltötte.
Egy kis faluban élt, ahol mindenki ismerte, de kevesen értették meg, miért vetett el minden tavasszal egy különös, apró magot ugyanabba a sarokba – egy helyre, ahol a talaj kietlen volt, a nap ritkán sütött be, és az eső is elkerülte. Évek teltek el, és semmi sem történt.
Az emberek csóválták a fejüket. „Mi értelme ennek?”
– kérdezték.
Ő csak mosolygott, és minden évben újra vetett.
Tizenkét év múlva, egy viharos éjszaka után, a falu egyetlen forrása elapadt.
Az emberek kétségbeestek, de a kertész csendben elindult a sarkába, és elkezdett ásni
– épp ott, ahol a „hiábavaló” magokat vetette.
Hamarosan víz tört fel a földből.
Az a mag, amit annyi éven át vetett, egy mélyre hatoló növény gyökere volt, ami utat tört a sziklák között, és újra felszínre hozta az élet vizét.
Aznap este a falu hálát adott Istennek – és a hűséges magvetőnek, aki hitt abban, amit mások nem láttak.
Isten így munkálkodik benned is.
Vannak területek, ahol még nem látszik semmi.
Lehet, hogy mások már feladták volna.
De Ő nem adta fel. Ő tudja, mit ültetett el benned.
Tudja, mennyi idő kell hozzá. És ha eljön az ideje, az a „feleslegesnek” tűnő mag forrássá lesz – mások számára is.
Talán ma este fáradt vagy. Talán úgy érzed, semmi sem változik benned.
De a hit nem az érzéseinkből táplálkozik, hanem az ígéretből: Isten növekedést ad. Még éjjel is.
Még akkor is, amikor alszol.
Ima:
Uram, köszönöm, hogy Te soha nem alszol, és hogy akkor is munkálkodsz bennem, amikor én megfáradok. Köszönöm a ma elhintett magokat, a csendes folyamatokat, amelyeket csak Te látsz.
Add, hogy hittel feküdjek le, és reménnyel ébredjek holnap. Töltsd meg szívemet csendes bizalommal és belső békével. Legyen az éj az elrejtett csodák ideje.
Ámen.
Legyen az éjszakád békés, testvérem.
Aludj el úgy, mint aki tudja: valami gyökerezik benned. Valami készül.
És holnap, egy újabb reggel – új remény is fakad veled.
Csütörtök reggeli áhítat: A hit növekedése
2025. máj. 8.,
Nincsenek hozzászólások
Csütörtök reggeli áhítat:
A hit növekedése
"...amikor az ember magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan."
(Márk 4:26-27)
Van valami egészen megmagyarázhatatlan abban, ahogy a hit növekszik.
Nem harsány, nem látványos, nem mindig érezhető.
Néha csak évek múlva vesszük észre, hogy valami megváltozott bennünk. Csendesen, mint egy mag, ami mélyen a földben kel életre. Nem tudjuk, hogyan működik. Nem látjuk minden pillanatát. De Isten dolgozik.
A legmélyebb rétegekben.
Ott, ahol a kétségek lakoznak, ahol a könnyeink hullanak, ahol elrejtett reményeink pihennek.
Ott van Ő – és munkálkodik.
Ez az igevers olyan nekem, mint egy ölelés.
Mintha Jézus azt mondaná:
„Bízz bennem akkor is, amikor semmit nem értesz.”
A mag, amit elvetett benned, nem halt meg.
Lehet, hogy most még csend van.
De növekszik.
Titokban, halkan, mégis biztosan.
Ima:
Uram, kérlek, növeld bennem a hitet!
Add, hogy ne a láthatóra nézzek, hanem arra, amit Te készítesz.
Amikor nem értem, mit miért engedsz meg, mikor nem látom a kiutat, hadd bízzak Benned akkor is.
Segíts, hogy ne akarjak mindig mindent érteni, hanem ráhagyatkozni a kezed munkájára.
Tudom, hogy dolgozol bennem. Köszönöm a növekedés csendes csodáját.
Ámen!
Ma, ha csak pár percre is, menj ki a természetbe – legyen az egy erdei ösvény, egy park vagy csak egy virágos árokpart a házad mellett.
Figyeld meg a növekedést.
Egy levél formáját, egy fűszál hajlását, egy bimbózó virág ígéretét.
Ezek nem erőlködnek – csak növekednek.
Ahogy te is. Engedd, hogy ez a séta egy csendes bizalom-ima legyen.
Isten ma is munkálkodik benned.
Testvérem, ne félj a csendes időktől.
Ott születnek a legmélyebb gyökerek.
Ne félj, ha nem látod még a változást.
A mag már elvetetett.
Isten növekedést ad – akkor is, amikor te még csak vársz. Áldott napot, bizalommal teli szívet és belső csendet kívánok ma neked.
Szeretettel, Etelka
Adományoddal támogathatod a szolgálatom az alábbi linkre kattintva:
Hogyan támogathatod a szolgálatot?
Szerda esti áhítat: Isten csendje mögött munkálkodik a kegyelem
2025. máj. 8.,
Nincsenek hozzászólások
Szerda esti áhítat:
Isten csendje mögött munkálkodik a kegyelem
„A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.”
(Róma 12,12)
A nap végére érve talán elfáradtál.
Talán nem történt ma „csoda”, nem jött áttörés, nem oldódott meg, ami régóta nyomaszt.
De valami mégis történt: imádkoztál. Kitartottál.
Nem fordultál el.
Ez több, mint gondolnád.
Mert az ima nem csak kérés – az ima jelenlét.
Ott maradás.
Lélegzetvétel a csendben.
Vannak napok, amikor a hited nem kiált, csak suttog.
És Isten azt is hallja.
A reggeli áhítatban egy régi kérésre bátorodtunk újra imádkozni.
Ma este hadd legyen az üzenet ennyi: nem hiába tetted.
Nem hiába nyúltál utána újra. A csendben is munkálkodik az Úr, és ahol az imádság hűséggé érik, ott már növekszik valami láthatatlan.
Ma este…
Ne követelj választ – csak add oda a napodat.
Az elfáradásodat.
A csenddel teli próbáidat.
És bízz abban, hogy Isten nem felejt, nem hallgat közönyből, és nem késik, csak épít.
Ima:
Uram, köszönöm ezt a napot – a csendes perceket, a sóhajtásaimat, a gondolatokat, amiket csak Neked mondtam el.
Köszönöm, hogy Veled tölthettem ezt a napot, még akkor is, ha nem mindenre kaptam választ.
Add, hogy a csendben is bízni tudjak, és a várakozásban is örvendezni.
Legyek állhatatos, amíg csak élek – mert Te mindig hűséges vagy.
Ámen.
Áldott, békességgel teli estét kívánok, Isten hűséges jelenlétében megnyugodva.
Szerda reggeli áhítat: Isten csendje nem a hallgatás jele
2025. máj. 7.,
Nincsenek hozzászólások
Szerda reggeli áhítat:
Isten csendje nem a hallgatás jele
"Jézus arról is mondott nekik példázatot, hogy mindenkor imádkozniuk kell, és nem szabad belefáradniuk."
(Lukács 18,1)
Van, amikor az imádság olyan, mint egy kavics a mély vízben – csak dobod, de nem látod, hova esik.
A választ meg mintha elnyelné a csend.
Ilyenkor nehéz újra szólni. Nehéz hinni, hogy az Isten valóban figyel.
Jézus ezért mesélte el az igazságtalan bíróról szóló példázatot.
Egy özvegyről, aki addig kopogtatott, míg az ajtó végül kinyílt.
Nem azért, mert a bíró jó volt – hanem mert a nő nem adta fel.
Mennyivel inkább hallgat meg minket a mi igazságos, irgalmas Atyánk, aki maga hívott imádságra?
Az ima nem varázsige, nem automatizmus.
Hanem kapcsolat.
Bizalom.
Kitartás.
Az ima nem Isten meggyőzésére szolgál – hanem arra, hogy bennünk történjen valami.
Hogy kinyíljunk, hogy el ne fáradjunk, hogy újra merjünk hinni.
Ma reggel…
Ne szégyelld, ha valamiért már évek óta imádkozol.
Ne félj attól, hogy Isten „megunt” volna.
Lehet, hogy épp most érik benned a válasz befogadására a tér.
Gyakorlati kihívás:
ő egy régi imakérést – olyat, amit már rég elengedtél.
Amit úgy gondoltál, „ez már úgysem lesz”.
Írd le egy papírra.
Vagy a szívedbe.
És ma újra imádkozz érte. Csendesen. Békével. Hittel. Nem azért, mert muszáj – hanem mert Isten még nem mondott le róla.
Ima:
Uram, néha elhallgat a szívem a sok válasz nélküli imádság után.
Néha úgy érzem, nem történik semmi, csak az idő múlik.
De ma újra szólni akarok Hozzád.
A régi kérés miatt is, amit már rég eltemettem magamban. Hiszem, hogy Te nem feledted el.
Adj kitartást, Uram.
Ne csak szavakat, hanem hűséget.
Hogy ne restüljön meg a lelkem, míg a Te időd el nem jön.
Ámen.
Nem mindig látjuk, hogy az ég meghallgatott.
De Isten nem felejt.
Nem néma. És nem késik – csak másképp számol az idővel.
Áldott, reménységgel telt reggelt kívánok, a hűség csendes örömével.
Kedd esti áhítat: Amikor a csend még imádkozik helyettünk
2025. máj. 7.,
Nincsenek hozzászólások
Kedd esti áhítat:
Amikor a csend még imádkozik helyettünk
"...egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban"
(ApCsel 1,14)
Van egy sajátos fénye az estének.
Amikor a nap már nem sürget, amikor az elvégzett dolgok lelassulnak, és az elmaradtak sem nyugtalanítanak annyira. Ilyenkor halkabban szól a világ, és ha nagyon figyelünk, még a Lélek leheletét is hallani lehet.
Az esti imádság másféle,
mint a reggeli.
Ott reggel még tervek, remények, lendület.
Itt este már sebek, elfáradt lépések, néha néma sóhajok.
De Isten számára ezek éppolyan értékesek.
Sőt – talán még közelebb húzódik hozzánk az est csendjében.
Képzeld csak el azt a felső szobát, ahol a tanítványok napokig együtt imádkoztak. Ott is voltak esték.
Fáradt, halk beszélgetések. Egymás mellé hajló szívek. Talán sírt is valaki.
Talán nem mindenki értett mindennel egyet.
De nem adták fel.
Együtt maradtak.
Az imádság akkor is folyt, amikor már nem volt szó.
Mert a közösség imádsága nemcsak a kimondott szavakból áll.
Hanem abból, hogy ott maradunk.
Nem futunk el.
Hordozzuk egymást – még ha csak csendben is.
Ma este…
Ne akarj már mindent megérteni.
Ne akarj mindent rendbe tenni.
Elég, ha leteszed, amit hoztál.
Elég, ha kimondod:
„Itt vagyok, Uram. Fáradtan is. De Veled. És a Tieiddel.”
Ez az imádság ereje.
Ima:
Uram, köszönöm ezt a napot. Köszönöm, hogy a reggeli imádság ösvényére estére is visszatalálhatok.
Köszönöm a közösséget
– azt is, amely látható, és azt is, amely titokban hordoz engem. Hadd legyek én is csendes hordozója valakinek.
És ha ma már nem tudok imádkozni, kérlek, imádkozz Te bennem.
Add, hogy egy akarattal, egy szívvel alhassunk el
– a Te békédben.
Ámen.
Menj ma este úgy nyugovóra, mintha valaki még mindig a nevedet suttogná Isten előtt.
Mert lehet, hogy így is van.
És talán te is valaki álmait hordozod ma imában – csendesen, láthatatlanul.
Áldott, békés estét kívánok, és Lélekben megpihenő álmot.
Szeretettel, Etelka
Adományodat az alábbi linken található lehetőségek egyikén fogadom:
Kedd reggeli áhítat: Együtt lenni imádságban
2025. máj. 6.,
Nincsenek hozzászólások
Kedd reggeli áhítat:
Együtt lenni imádságban
"Ezek valamennyien egy szívvel és egy lélekkel kitartóan vettek részt az imádkozásban, az asszonyokkal, Jézus anyjával, Máriával és testvéreivel együtt."
(ApCsel 1,14)
Van valami gyógyító a közös csendben.
Valami láthatatlan, ami akkor születik, amikor a lelkek egymás mellé hajolnak, és ugyanarra a Hangra figyelnek. Ilyenkor az ima már nem csupán szavak sora, hanem egy közösen dobbanó szív… Egy lélek mélyéből induló sóhaj, amely egy másik szív titkos terhét hordozza – csendesen, de hatékonyan.
A tanítványok akkor még nem tudták, mi vár rájuk.
Csak azt tudták: együtt kell lenniük.
Egy szobában, egy Lélekre figyelve, egy Atyát keresve.
A félelem nem múlt el teljesen, de a közös imádságban erő született.
Megérkezett közéjük Valaki, aki nem volt látható, mégis áthatott mindent.
Ez az imádság csöndes tüze kovácsolta eggyé őket.
A közösség imája nem verseny, nem szereplés, nem vallásos szólam.
A közösség imája híd – egymás felé.
Fonál, amelyen Isten Lelke szeretetet sző.
Fáklya, amely melegít és világít.
És sokszor a legmélyebb imádságok szavak nélkül hangzanak el – egy együtt érző tekintetben, egy sóhajban, egy némán mormolt névben.
Ha van közösséged, amelyben hordozzátok egymást, tartsd nagy kincsnek.
Ha most magányos vagy, hívd meg a Lelket, hogy hozzon társakat köréd, akikkel együtt emelhetitek szíveteket az Ég felé.
Ima:
Uram, taníts bennünket együtt imádkozni.
Ne csak egymás mellett, hanem egymásért.
Add, hogy közösségeinkben ne versengés, hanem irgalom lakjon.
Szelídítsd meg a szívünket, hogy nyitott legyen a másik fájdalmára, és merjünk őszintén, kitartóan hordozni másokat az imádság csendjében.
Küldd el Lelkedet, hogy egység legyen ott is, ahol megosztottság volt, és szeretet ott, ahol sebzettség.
Ámen.
Ma reggel állj meg egy pillanatra.
Gondolj valakire, akinek talán senki sem mondja most a nevét Isten előtt.
Tedd meg te.
Csendesen.
Szeretettel.
Áldás kísérje ezt a napot, s benne minden kimondott és kimondatlan imádságot!
Légy ma valakinek a csendes közbenjárója.
Hétfő reggeli áhitat: Várakozás reménnyel
2025. máj. 5.,
Nincsenek hozzászólások
Hétfő reggeli áhitat:
Várakozás reménnyel
„Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottatok tőlem.”
(Apostolok cselekedetei 1,4–5)
Várakozás és növekedés – Az imádság hete.
Kedves Testvérem!
Ez a hét nem a cselekvésé. Hanem a csendé.
Nem a programé, hanem a jelenlété.
A Lélekre várunk – és közben bennünk már munkálkodik.
Jézus azt mondta:
várjátok meg az Atya ígéretét.
Nem indulásra szólította tanítványait, hanem megállásra.
A Lélek nem sürgetésre jön – hanem nyitottságra.
És a várakozás nem passzív.
A várakozás: kész szív, szomjas figyelem, csendben feszülő hit.
Mint mag a földben, amely bár láthatatlan, mégis növekszik.
Ott, Jeruzsálem felső szobájában, együtt voltak.
Nem tettek semmit – és mégis minden megváltozott.
Imádkoztak. Vártak.
És a csendben Isten készítette a kezdetet.
Ima:
Uram, én csak várok.
Nem tudok többet tenni ma – de talán nem is kell.
Nyisd meg bennem a csendet, ahol meghallhatom a Te közeledésed.
Taníts reménnyel várni, mint föld a tavaszra, mint gyermek az ölelésre, mint a hajnal az első fényre.
Jöjj, Szentlélek – és formálj a várakozásban.
Ámen.
Gyakorlat:
Keress ma egy csendes helyet.
Tíz percre állj meg – minden mástól.
Ismételd halkan vagy csak a szívedben: „Jöjj, Szentlélek!”
Ne várj hangos választ.
De figyeld, mit mozdít meg benned ez az egyetlen sóhaj.
Áldott kezdést az imádság hetéhez.
Legyen ez a nap nem a tettek zajától hangos, hanem a Lélek csendes jelenlététől súlyos.
Áldás kísérjen.
Növekedj a csendben.
Várj bátran.
Isten már munkálkodik...
Vasárnap esti áhítat: „A Lélek nem távozik – csak tovább visz”
2025. máj. 5.,
Nincsenek hozzászólások
Vasárnap esti áhítat:
„A Lélek nem távozik – csak tovább visz”
Az este a lelkünk elcsendesedése – és ma valami mélyebb is történik:
lezárunk egy belső utat.
Ez a hét arra tanított, hogy a Lélek finoman, de határozottan vezet, ha figyelünk, ha rábízzuk a lépteinket.
A vasárnap estében most megállhatunk, és kimondhatjuk:
„Uram, veled jártam – néha kérdezve, néha bizonytalankodva, de mindig keresve a Te hangodat.”
Ez már önmagában növekedés.
Most belépünk egy másik időbe:
a várakozás és növekedés csendjébe.
A tanítványok is így voltak: húsvét után még nem jött el Pünkösd, de már együtt voltak, imádságban, csendben, közösségben.
Gondolat estére:
Ne félj a csendtől – a Lélek a csendben készíti el azt, ami majd megmozdul benned.
Most nem rohanni kell, hanem megpihenni és engedni, hogy gyökeret verjen benned az, amit kaptál.
Ima:
Szentlélek, köszönöm, hogy ezen a héten vezettél.
Kérlek, készíts fel a várakozás idejére.
Taníts meg arra, hogy a növekedés nem mindig látható – de mindig történik.
Ámen.
Áldott estét, békés lezárást, és csendes nyitást az új hét felé!
Holnap új szakasz kezdődik – de az Út továbbra is Vele halad.
Az anyai szeretet Isten mosolya az emberi szívben.
2025. máj. 4.,
Nincsenek hozzászólások
Az anyai szeretet Isten mosolya az emberi szívben.
Ma valami különös fény ragyog az égen.
Mintha az angyalok is ünneplőbe öltöztek volna.
Anyák napja van.
A szívünk egy láthatatlan dallamot dúdol, amit minden gyermek ismer – akár még ölelhet, akár már csak emlékezhet.
Az édesanya Isten egyik legszebb ajándéka.
Ő az első imádság hangja a bölcső fölött,
az első bibliai történet, amit suttogva mesél esténként,
az első ölelés, amelyben megtanuljuk: mit jelent a kegyelem.
Ma szelíden felemelem a szívem, és hálát adok, Uram – mindazért, amit az édesanyák által kaptunk.
Köszönöm azokat, akik ma is itt vannak köztünk:
akik még most is kézen fogják gyermekeiket,
akik fáradhatatlanul főznek, kérdeznek, aggódnak,
és minden napjuk egy csendes, mégis erőteljes bizonyságtétel a Te jóságodról.
És köszönöm azokat is, akik már hazatértek Hozzád.
Akik most mennyei fényben pihennek,
de láthatatlan jelenlétük ott rezdül a virág szirmaiban,
a hála halk imáiban, a könnyel átszőtt mosolyokban.
Ők sem mentek el – csak előrementek.
„Az igaz ember emléke áldott…”
(Példabeszédek 10:7)
Ma, amikor virágot viszünk, vagy csak szívünkben gyújtunk gyertyát,
tudjuk:
az anyai szeretet nem múlik el.
Nem kopik az idővel, nem halványul a távolságtól.
Az megmarad – örökre.
"Most azért megmarad a hit,
a remény, a szeretet, e három; ezek közül pedig a legnagyobb a szeretet."
(1Korinthus 13:13)
E szeretet által élnek bennünk tovább az édesanyák.
Minden mosolyuk, minden könnyük, minden áldozatuk bele van hímezve a szívünk legmélyére.
És mi hisszük: egyszer újra találkozunk.
Ma nem csak ünneplünk.
Ma hálaadással dicsőítünk.
Ma kicsit jobban érezzük, milyen jóságos is vagy, Uram – mert az anyákon keresztül mutattad meg, mit jelent: örökké, feltétel nélkül, teljes szívvel szeretni.
Áldott legyen minden édesanya – itt a földön, és ott a mennyben.
Vasárnap reggeli áhítat: „A Lélek hordoz”
2025. máj. 4.,
Nincsenek hozzászólások
Vasárnap reggeli áhítat:
„A Lélek hordoz”
"...az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember..."
(ApCsel 8:39–40)
Kedves Testvérek!
Az elmúlt hét során végigkísért bennünket az úton járás témája.
Léptünk, figyeltünk, mellénk szegődött valaki, megnyílt a szív, és megszületett az öröm.
És ma itt állunk – talán kicsit másként, mint hétfőn –, formáltabb szívvel, mélyebb csenddel, nagyobb bizalommal.
A történet utolsó mondata meglepő:
Fülöp „eltűnik” az etióp elől, a Lélek ragadja el.
Mégis, senki sem marad egyedül: az egyik ember örömmel megy tovább, a másik új küldetést kap.
Isten Lelke mindig ott van, ahol szükség van rá – néha láthatóan, máskor rejtetten, de mindig hűségesen.
Gondolat mára:
A Lélek nem mindig marad,
de sosem hagy el.
És ha Ő vezet, a mozdulás sosem véletlenszerű: célja van a csöndnek, az indulásnak, a várakozásnak.
Ez a hét megtanított, hogy Jézussal járni út – és a Lélek mindig lépésnyire van.
Most csendesedjünk el:
egy új hét vár – a várakozás és növekedés ideje.
Ima:
Uram, köszönöm, hogy kísértél ezen a héten.
Adj most nyitott szívet a várakozáshoz – és mély gyökereket a növekedéshez.
Taníts tovább hallani a Lélek hangját, és mozdulni Veled. Ámen.
Áldott vasárnapot!
Legyen benned hála a mögötted lévő hétért, és remény a következőre.
Szombat esti áhítat: „Az öröm nem múlik el”
2025. máj. 4.,
Nincsenek hozzászólások
Szombat esti áhítat:
„Az öröm nem múlik el”
Az öröm, amit a Lélek munkál, nem hirtelen fellángolás.
Nem csupán egy „jó érzés”.
Hanem valami mélyen gyökerező bizonyosság: nem vagyok elveszett.
Látnak, szeretnek, vezettet vagyok.
Ma lehet, hogy történt valami szép – vagy talán nehéz volt a napod.
De ha egy pillanatban is érezted Isten békéjét, ha egyszer is felragyogott benned az öröm, az nyomot hagy.
Mert az a Lélek öröme.
És ez az öröm nem fakul. Elviheted magaddal a holnapba is.
Elcsendesedéshez:
Ne félj az éjszaka csendjétől.
A Lélek nemcsak nappal vezet – az álmaidban is munkálkodhat.
Hidd el: amit ma elkezdett benned, nem engedi el.
A holnapban is ott lesz Veled.
Ima:
Uram, köszönöm a mai napot – az öröm pillanatait és a csendes megállásokat.
Áldd meg az éjszakámat békességgel, és készíts a holnapi Lélek-vezetésre.
Legyen bennem hála – és bizalom, hogy az úton továbbra is Te vagy mellettem.
Ámen.
Áldott estét, szívből jövő békét kívánok!
Légy biztos benne: az öröm, amit Istentől kaptál, megmarad.
Szombat reggeli áhítat: „Megy tovább örömmel”
2025. máj. 3.,
Nincsenek hozzászólások
Szombat reggeli áhítat:
„Megy tovább örömmel”
Ige:
"... örvendezve haladt tovább az útján."
(ApCsel 8:39)
Kedves Testvérem!
A Lélek munkája gyakran csendes, szinte észrevétlen.
De amikor a szív felismeri Jézust, amikor egy belső igen kimondásra kerül, történik valami láthatatlan – és mégis megváltozik a tekintet, a járás, az út iránya.
Az etióp tisztviselő már nem ugyanaz az ember, mint aki elindult.
A külső környezet változatlan, de belül egy öröm fakad, amely nem ebből a világból való.
Az öröm nem mindig hangos. Néha csak egy halk békesség, egy szelíd mosoly,
egy új lendület.
Az Isten által megérintett lélek megy tovább – de már nem egyedül.
A Lélek nyomot hagy, és a szív tudja: „velem történt valami… mély, igaz, maradandó.”
Gondolat mára:
Ne azt keresd, mit tehetsz ma különlegesen – csak menj tovább abban, amit a Lélek már elindított benned.
A folytatás is kegyelemben történik.
És az öröm nem cél, hanem következmény: ha Jézussal jársz, az út örömre fordul.
Ima:
Uram, köszönöm, hogy nem hagysz ott, ahol megtaláltál.
Vezetsz tovább – lépésről lépésre – a saját utamon, mégis Veled.
Add, hogy ne feledjem: az öröm nem a körülményeken múlik, hanem a Te jelenléteden.
Ámen.
Legyen ma is benned belső derű, mozduló hála, és szelíd öröm!
Légy jelen az utadon – mert az úton történik a formálódás.
Esti áhítat: „A víz ott volt – és én láttam”
2025. máj. 3.,
Nincsenek hozzászólások
Esti áhítat:
„A víz ott volt – és én láttam”
Ma talán volt egy pillanat, amikor megálltál.
Amikor felismerhetted: nem vagy egyedül.
A Lélek ott volt veled az úton – az apró jelekben, egy mosolyban, egy csendes felismerésben, vagy épp a víz tükrében, amely ma érted mozdult.
Nem kellett mindent megértened.
Csak meglátnod, amit Ő már odakészített.
És ha ma még nem is léptél – az sem baj.
Mert a felismerés is ajándék. Az első csendes igen a szívben már mozdulás.
A holnap talán már a lépés napja lesz.
Gondolat az elcsendesedéshez:
A Lélek nem siettet, de hív.
Nem bánt, de bátorít.
És mindig ott van előtted a víz – a lehetőség, hogy újra kezdődjön valami… akár még ma este, a csendben, mikor leteszed a nap fáradtságát.
Ima:
Uram, köszönöm a mai nap minden halk üzenetét.
Segíts felismerni a kezed munkáját ott is, ahol még nem látok tisztán.
Adj pihenést a lelkemnek, és készíts el a holnapi örömre.
Légy velem az éjszakában is – mint víz a sivatagban.
Ámen.
Áldott estét, csendes, megbékélt szívet kívánok!
Holnap már az öröm lép feléd. Készülj rá szeretettel.
Szeretettel, Etelka
Jézus magvetői
Péntek reggeli áhítat „A víz ott van”
2025. máj. 2.,
Nincsenek hozzászólások
Péntek reggeli áhítat
„A víz ott van”
"Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? "
(ApCsel 8:36)
Vannak pillanatok, amikor a Lélek csendben elvezet valamihez, amit már régóta keresünk – és mégis meglep, mennyire közel van.
Ott van.
Most.
Előtted.
Nem nagy szavakkal, hanem egy egészen egyszerű felismeréssel:
„Mi gátol?”
Sokan úgy gondolják, hogy majd akkor jöhet a hit, a lépés, a döntés, ha már rend van a szívben.
De a Lélek épp akkor mozdul, amikor még kérdéseink vannak.
Amikor még remeg a belső világunk, de vágyunk arra, hogy tisztán lássunk.
A víz ott van.
A kegyelem közel van.
És nem a tökéletes megértés, hanem a nyitott szív a kapuja.
Lehet, hogy ma is ott van előtted az a „víz” – egy lehetőség, egy megbocsátás, egy új kezdet, egy szívből jövő ima, egy lélekből születő lépés.
Lehet, hogy csak meg kell állnod egy pillanatra, körülnézned, észrevenned.
A Lélek már készítette.
A kérdés az: mi gátol engem?
Kérdés a mai napra:
Mi az, amit Isten ma eléd helyezett – és amit nem a készséged, hanem a félelmeid miatt nem veszel még észre?
Ima:
Uram, taníts ma egyszerűen és őszintén látni.
Add, hogy felismerjem a kegyelmed apró jeleit az utam mentén.
Ne engedd, hogy a múlt sebe vagy a jövőtől való félelem elhomályosítsa a jelen lehetőségét.
Adj bátorságot lépni, ha Te már megmutattad a vizet.
Ámen.
Áldott, felismerésekkel teljes napot kívánok!
Légy nyitott a csendre, a Lélek finom indítására.
Néha a legnagyobb fordulat egy halk kérdésből indul:
„Mi gátol?”
Szeretettel, Etelka
Ha szeretnéd támogatni a szolgálatot, az alábbi linken megteheted:
Esti áhítat Csendesedő szív, megpihent lélek
2025. máj. 2.,
Nincsenek hozzászólások
Esti áhítat
Csendesedő szív, megpihent lélek
Ahogy lenyugszik a nap, a fény is másként simogat.
A hangok elcsitulnak, a világ beljebb húzódik – és talán mi is.
Ma nyitottabb volt a szívünk. Talán egy pillanatra megéreztük, milyen, amikor nem a rohanás diktál.
Talán valaki szelíden szólt hozzánk, vagy csak mi hallottuk meg végre saját lelkünk hangját.
És ez már elég.
A hit ma sem hangos jelszavakban, hanem halk igenekben élt.
Lehet, hogy egy padon ülve. Egy családi ölelésben.
Egy sóhajban, amit Isten felé küldtünk.
Az este most arra hív: ne vigyél tovább semmi terhet.
Amit megnyitottál ma, azt ne zárd vissza.
Amit elindított Benned Isten, azt engedd tovább munkálkodni.
A sötét nem elválaszt, hanem betakar.
A csend nem az üresség, hanem a jelenlét tere.
Itt van Ő. Itt marad. És veled virraszt.
Imádság
Uram,
köszönöm ezt a napot
– a csendeket, az igeneket, a lélek fellélegzését.
Köszönöm, ha akár csak egy szívdobbanással közelebb kerültünk Hozzád.
Kérlek, őrizd meg bennem azt, amit ma megértettem.
Engedd, hogy a hitem éjjel is éljen – csendesen, mégis erővel.
Áldd meg az éjszakát: minden egyedüllétet, minden álmot, minden sóhajt.
Legyen ez az este is a Te szereteted ölelése.
Ámen.
Áldott estét, kedves Testvér.
Pihenj meg – kívül és belül. Isten veled van. Ma is. Holnap is.
Május 1.: Reggeli áhitat– Megnyíló szív, megpihenő lélek
2025. máj. 1.,
Nincsenek hozzászólások
Május 1.
Reggeli áhitat – Megnyíló szív, megpihenő lélek
Ma reggel más a csend.
Valami megállt, valami fellélegzett bennünk és körülöttünk.
A világ nem siet.
A szívek pedig – ha engedik – ma könnyebben nyílnak.
Pihenőnap van. Majális. Ünnep. De mi van, ha a legnagyobb ajándék nem a lángosillat vagy a szabadság, hanem az, hogy végre halljuk a szívünk halk szavát?
Az Apostolok Cselekedeteiben olvassuk:
„Ezt mondta neki Fülöp:
Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet.
Ő pedig így válaszolt:
Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.”
(Apcs 8:37)
A hit nem elméleti kérdés. Nem észérveken múlik, nem azon, ki mit tanított rólunk vagy nekünk.
A hit a szív igenje.
Egy csendes, tiszta, belső bólintás arra, hogy Jézus az, akinek mondta magát.
Hogy van értelme az életemnek.
Hogy nem vagyok véletlen, és nem vagyok egyedül.
Ma, amikor a természet kivirágzik, és az emberek kiszabadulnak a hétköznapokból, talán a lelkünk is megpihenhet kicsit.
És ott, a csendben, a lomb alatt, vagy épp az otthon falai közt… megnyílhat a szív.
Nem kell látványosnak lennie. Csak valódinak.
A megnyíló szív nem tökéletes, csak kész fogadni.
Nem kell, hogy minden kérdésére válasza legyen – csak annyi, hogy:
„Hiszem.”
És Isten ezt a halk, tiszta szót csodává formálja.
Imádság
Uram,
köszönöm a mai nap csendjét, lassúságát, a lehetőséget a megállásra.
Kérlek, adj bátorságot kinyitni a szívemet – ne csak a világ felé, hanem Feléd is.
Hadd legyen ez a nap nem csak a test, hanem a lélek pihenése is.
Taníts hinni – egyszerűen, őszintén, szívből.
Áldd meg a mai nap minden mozzanatát: a nevetést, a csendet, a családi köröket, a magány óráit – és engedd, hogy Jézus örömhíre szelíden átjárja mindezt.
Ámen.
Szeretettel kívánok neked békés, nyitott szívű, Isten-közelben töltött napot!
Legyen benne napfény, és remény, – akárhol is vagy ma.
