„A börtönben is örvendező Pál”: Tanulmány és elmélkedés Pünkösdre készülve
2025. máj. 21. 7:58 ,
Nincsenek hozzászólások
„A börtönben is örvendező Pál”: Tanulmány és elmélkedés Pünkösdre készülve
„Örüljetek az Úrban mindenkor!
Ismét mondom: örüljetek!”
– írta Pál a filippieknek. (Filippi 4:4)
De vajon hol volt, mikor ezt papírra vetette?
Egy római börtönben.
Képzeld el:
sötétség, hideg, láncok, igazságtalan vádak, kiszolgáltatottság.
És mégis ez a sor kerül a levélbe: „Örüljetek.”
Nem panaszkodik.
Nem könyörög a szabadulásért. Bátorít. Emel. Reményt ad.
Ez nem természetes öröm.
Ez természetfeletti.
Pál öröme nem a körülményekből fakadt, hanem abból, hogy az Úr vele volt.
Az öröm nem ott kezdődött, amikor megszűntek a bajok
– hanem ott, amikor a belső szemei meglátták Krisztust a bajok közepén.
Tanulság a mai napra:
A Lélek gyümölcse nem függ az időjárástól, a bankszámlától vagy mások kedvétől.
A Lélek gyümölcse:
belső valóság.
Olyan öröm, amit még a börtön sem tud elnémítani.
És benned is ott él.
Ha Krisztus él benned, akkor benned van az az öröm is,
amelyet semmi és senki nem vehet el.
Elmélkedő kérdések a délután csendjéhez:
Mi az én „belső börtönöm”, ami el akarja venni az örömömet?
Pál a nehézségek között is tudott másokra figyelni.
Én hol tudnék ma örömöt vinni valakinek?
Mikor éreztem utoljára azt az örömöt, amit nem lehetett megmagyarázni – csak átérezni?
Mi lenne, ha most nem a „miért nincs örömöm” kérdésen rágódnék, hanem ezt kérdezném:
„Uram, hogyan akarod ma az örömödet bennem kiformálni?”
Drága Testvérem!
Az igazi öröm nem csillog, nem kiabál.
Lehet, hogy épp úgy jelenik meg, mint Pál börtönének mélyén:
egy csendes bizalom, egy szívből jövő ének, egy levél, ami másokat bátorít.
És lehet, hogy a te mai szavad vagy mosolyod lesz valaki számára ilyen levél.
